|
|
|
... "Hallás - hang, mely végig borzolja a gerincet, a szívet lágyan összeszorítja és elengedi. Tapintás - bőr, mely puha, kedves, simogatásra késztető. Szaglás - illat, mely meghatározhatatlan és csak illatolnivaló. Ízlelés - csók, mely édes és finom, az első pillanattól megigéz, és mindig hívogat. Látás - tekintet, mely a végtelen tisztaságát tükrözi és tele szeretettel."
... |
|
|
|
|
|
|
|
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Szép hétvégét kívánok.
Szeretettel üdvözöllek Erzsike... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
kőhalom, durvaság. Itt
jó, lehalkul a vendég.
5.
Megült a szobák-
ban a por, régi illat
szűrődik a rés-
nyire nyitott ablakon.
Halványul, halkul minden.
6. |... |
|
|
|
|
|
|
|
... viszonzást, nem zavarja ,,másság".
Bizalmatlanul nem leselkedő,
Egyenrangú, nem leereszkedő.
Egész fát nézd, s ne mámoros virágát!
Megannyi színfolt, illat és erő,
Értéke magként duzzad, egyre nő,
Csak földiekre jellemző kiváltság.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
....................................... ..
Jánosházy György
...................Virágok nyílnak?
Virágok nyílnak tán az őszi égen,
hogy illatukkal van tele a ház?
Elhullott már a rózsa szirma régen,
malomkövek közt roppan a kalász,|... |
|
|
|
|
|
|
|
... saját boldogságunkra is.
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: é... |
|
|
|
|
|
|
|
... már."
" A fákon még ott a zöld levél,
még fű - illatot hord a szél.
Nincs semmi nyom és semmi jel,
sompolygó őszünk oly közel.
Ámde most a nap nevetve
könnyet szór a fellegekre.
Új fű serken zöld határban,... |
|
|
|
|
|
|
|
... csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol.
Időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.
Bőröd színén a lelked hullámzását,
vibráló fényét megtapasztalom.
Lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.
A csók, csak bók, kényeztetés a testnek.
Aprócska hírnök, mely szívedhez vezet.
Előszobája a lefüggöny... |
|
|
|
|
|
|
|
... ága.
A tél, a múlt, a sötét
hideggé vénült világa
nem győzhet, a fényt várom,
s üde, langysugaras tavasz
ringat majd, édes álom.
Öntudatlan mélységből
száll illata a földnek,
vissza nem halad az idő,
a pillanatok gyűlnek,
s a galaxisok karjai
súlytalanul repülnek,
míg a Nap kijelölt útján
az élet önfeledten iszik... |
|
|
|
|
|
|
|
... lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.
Ha madár lehetnék,
Vadgalambbá válnék:
Ablakodra édes vággyal
Turbékolni szállnék.
Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék.
Imádságos ajkaidról
A mennyekbe mennék.
Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék:
Hosszú, síró ágaimmal... |
|
|
|
|
|
|
|
A KERTI FÁK KÖZT...
A kerti fák közt álmatag ődöngött
Az ősz, s szelíd és hervadt illatú
Korsójából a szőke, szomorú
Fák hűs hajába bús parfőmöt öntött.
S a billentfejű, nag... |
|
|
|
|
|